안녕하세요.*
sikerült a koreai vizsgám.
már nem olyan szürreális leírni. főleg: mert ez már a második.
szedzsong király már decemberben is ott ült a vonaton.
jó visszatérni koreába.
fel a népligethez, át a város alatt. budára. a 17-es villamos csilingel. a pesti közlekedés egyre barátságosabb. én is higgadtabb. a villamoson nézelődöm, akár titkos turista is lehetnék. a frankel leó úton többnyire szabálytalanul szököm át a gül baba utcához, ahonnan a koreai központ épülete borul az út fölé.
szeretek ide járni.
sam-cheung, harmadik emelet, mondja a lift. a falon festmények, plafonig ér a koreai képregény. kényelmes puffok, elvihető könyvek. a mosdó tiszta, mindig van kéztörlő, meg zen floweres psszpssz.
idén is nehéz volt. az első két hét konstans fejfájás a vonaton. aztán a test megszokja. a vonatkabinok gázolaj és pisiszag keverékét beveszi a ruhám. mire beérek: megszokom. de mégis restellem. aztán már csak fárasztó, de megtanultam magam: használni. rácsodálkozom, húszévesen még ennyire se bírtam az életet.
mióta nyelvórákra járok, nincs időm koreai filmet nézni. a duolingo hetente bejelenti, hogy elhagytam, megcsaltam. felmerült bennem, hogy megírom neki, ne legyen szomorú. valójában nem hagytam el. sőt. most vagyok vele igazán.
hogy milyen koreaiul tanulni?
amellett hogy üdítő, kimerítő is. azért üdítő, mert fel kell fedezni. de idén nehéz volt lépést tartani az órával. és a lemaradottság érzése megpiszkálja az önérzetet. ervinssi és edinassi mellett ültem. csak néztem őket, mennyivel több szót tudnak, gyorsabban olvasnak. az első insta sztorikban lelkendeztem, wow, de jó, hogy a tanárunk csak koreaiul beszél hozzánk. két hét elteltével csak akkor tudtam tempót tartani, ha előre átnéztem a leckét. de ez nem volt benne a féléves tervben. elérem a vonatot - és ha nem alszom el - megcsinálom a házit. de előre tanulni?
de lett stratégiám.
klaudia, ha lemegy a masszázsvizsga, lesz három heted a koreaira felkészülni. bírd ki az utazásokat és értsd meg a nyelvtant. utána behozod gyakorlással. harminc jelenléti óra. harmincszor hat órányi effort hóban, negyven fokban. sok, de ki tudod bírni. megéri.
most szólok az olvasónak: kibírtam. aztán három hét alatt felkészültem és egész jó lett. semmi dráma nem volt. minden úgy ment, ahogy elképzeltem.
és amiért megírom ezt a kalandot, az pontosan ez.
mert korábban nem úgy mentek a dolgaim, ahogy elképzeltem. jó volt, hogy végre igen. nem idegeskedtem, semmi overthinking, semmi self-sabotage. a kitűzött cél a terv szerint megvalósult és oké volt minden. semmi dráma. hát még blogot írni is nehéz így, ha nincs bonyodalom.
mi a hozadéka valójában?
a fenti megállapítás mindenképpen.
de a hangul* tanulásában az írásrendszer hozott leginkább lázba. felfedezni a nyelvet. minden, ami vele jött: ajándék. koreai vacsik pesten, a közös érdeklődés vibe-ja. hogy nem rökönyödöm meg az ázsiai kontenteken. hogy természetesen jön az az apró meghajlás, ha elköszönök a tanárnőtől.
szeretem, hogy megszerettem pestet és benne magamat. szeretem, hogy van erőm. elindulni a vonaton, elviselni a szagokat. távolságokat.
létezik idő és tér, ami kívül áll a ragacsos, hangos nyugatin, meg a heti roboton.
koreával bekúszik egy izgalmas kontinens: ázsia.
ami már akkor megérkezik, amikor még csak jelentkezek a kurzusra. ahogy két nyelven megküldik a feltételeket, kinyitom az applicationt és elsőre csak a krikszkrakszok jönnek, de részekre bontva kibogarászom a fordítóval. classroomban a házit felcsatolom, a tanárunk kommentben kijavítja. találkozok a jóféle szigorral. a keleti formalitásokkal. és ha tényleg többet hiányzom a megengedettnél, nem engednek vizsgára. slusszpassz. és mivel minden angolul van, így eleve olyan, mintha valami izgi, külföldi helyen lennék.
és az algoritmusom is jólnevelt, felhozza a buddhista templomokat, a koreai hegyeket, a nyelvtani kufárokat, és a humoros hongdae guy-t. virtuálisan utazok, de az igazi is bakancslistán van.
ha ázsiát fogyasztok: átrendeződnek a neuronok.
volt egy koreai sorozat, amiben az volt a sztori, hogy a srácnak bezárták az energiakapuját. és mindenáron ki akarta nyitni. megbabonázva néztem. már gyerekként is kevés energiám volt. de amikor a földrajz atlaszt felpingáltam a műhely falára vasárnap délután, hirtelen rengeteg energia szabadult fel valahonnan. még az emléke is felvillanyoz.
szóval ázsiát fogyasztok egy ideje, mert attól tényleg jobban érzem magam.
ahogy keleten az életről és halálról gondolkodnak, üdítőbb és vigasztalóbb. és a napok jobbak, ha erre figyelek. mert a napok kifutnak alólunk, csak az áll rajtam, mivel töltöm ki őket. nem nézek tévét, és hogy végleg kívül maradjak: youtube prémiumra is befizettem a fél éves táppénz alatt.
ez az én energiakapum. az örök földrajz atlaszom. ezért érdemes élni.
végezetül egy koreai közmondás: „a kis szerencsét magadnak csinálod, a nagy szerencsét az égtől kapod."
puszi <3
Ui.
ezt az egyik házimra írta a tanárnőnk, amikor kivételesen megírtam a vonaton a házi egy részét. de ezt most a blogomra vonatkoztatva is itt hagyom magamnak. nektek pedig egy kis autentikus koreai ízelítőnek. :) egyébként bébiszinten van a koreai tudásom, a sejong 1A és 1B szintek, de még a 2A is beginnernek számít. de egy kávét már tudnék kérni, egy tál bulgogival:3
"클라우디아 씨, 잘했어요. 아주 잘 썼어요! 다른 숙제도 하세요.keullaudia ssi, jalhaess-eoyo. aju jal sseoss-eoyo! daleun sugjedo haseyo.
szép munka, claudia. nagyon jól megírtad! csináld meg a többi házi feladatodat is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése